Két férfi [antikvár]

- ...Tudom, hogy maga nemes lelkű lány, Ellen... elbír egy megrázkódtatást. Egyszer úgyis el kell viselnie. Hát miért ne most? Ó, meg kell mondanom magának, nem hallgathatok tovább... Apja él! Egész testem remegett. Tudtam, hogy mit mond majd. Érzéseim a torkomat fojtogatták. Rátámaszkodtam a sírkőre s azt mondtam: - És maga... az apám? - Eltalálta - felelte -, maga miatt örülök, hogy nem haltam meg. A 4724. szám halt meg és nem a 4725. szám. Az ilyen kis tévedés nem sokat számít. Ki törődik az élővel? Az egyetlen, aki törődnék velem, itt fekszik - s rámutatott a sírra. - Dominick Kellynek ismernek errefelé, az őrül kőfejtő Dominicnek. Jól értek a munkához: gyakorlat teszi a mestert.