Kuckó és Kacor/A nevezetes mosogatólány [antikvár]

Kedves olvasóm, szívesen kibújtam volna az alól, hogy ezt az előszót megírjam. Nem volt olyan szerencsém azzal, amit Don Quijote elébe tettem, hogy kedvem legyen még eggyel próbálkozni. A bűnös ebben egyik barátom a sok közül, akiket életem folyamán, inkább körülményeim, mint szellemem révén szereztem. Ez a barátom elintézhette volna, hogy szokás és hagyomány szerint a könyv első oldalára odateszi az én arcomat fába vagy rézbe metszve, amihez a híres Don Jüan de Jauregui adhatott volna neki képet. Ezzel kielégítette volna az én hiúságomat csakúgy, mint azoknak a kiváncsiságát, akik tudni szeretnék, milyen az arca és az alakja annak, aki ezekkel a történetekkel ki merészkedik állni a világ szeme elé. Barátom odaírhatta volna a kép alá: akit itt láttok, hosszukás arccal, gesztenyeszínű hajjal, síma és nyilt homlokkal, élénk szemmel, görbe, bár arányos orral, ezüstös szakállal, amely húsz évvel ezelőtt arany volt, nagy bajusszal, kicsiny szájjal, fogatlanul, - mert már csak hat foga van és azok is rossz állapotban, szerteszét dobálva, semmi kapcsolatban egymással - közepes, nem túl nagy és nem is kicsi termettel, inkább fehér, mint sötétes arcszínnel, kissé hajlott vállal és nem nagyon fürge lábal; szóval ez a képmás a Galatea és a Don Quijote de la Mancha szerzőjéé, aki megírta az Utazást a Parnasszusra, a perugiai Cesare Caporalit utánozva és más munkákat, amelyek a szerző neve nélkül terjedtek el.