Különös éjszaka [antikvár]

Részlet a könyvből : Margaret mondott valamit, de egy szavát sem lehetett megérteni. Fülsüketítő volt a felhőszakadás és a gép zakatolása. Philip leállította a kocsit s megkönnyebbülten hátrahajolt; egy percre megszabadult a sötétben való vezetés kínos feladatától. Máskor is bizonytalannak érezte magát éjszaka a kocsiban, a hátrasikló, kivilágított, kis úttöredékekkel maga előtt, az emeltyűk, fogantyúk és kapcsolók között tévelygő kezével, s mindig meglepődött egy kissé, ha a kocsi engedelmeskedett. De ma éjjel, e kanyargó hegyi utakon, amelyeknek egyrésze már víz alatt állt, a feje fölött fütyülő viharral, ebben az éjszakában, mely bőgött, mint a vízesés, minden mértföld valóságos csoda volt. A csodák azonban nem tartanak örökké. A technikának ez a kattogó kis játékszere, ezer szemérmetlen trükkjével végül is be fog dögleni. Margaret felé fordult. - Ez fölösleges volt! - mondta épp az asszony. Hangosabban kellett neki is beszélnie, de a hangja, mint máskor, most is hűvös, fölényes és tiszta volt, bár megérzett rajta, hogy ezúttal nem sok öröme telik a helyzetben. - Mi volt fölösleges? - kérdezte Philip szorongva, mert tudta, hogy a felesége mire érti. Egy kicsit bosszankodott. Miért ne állíthatná le egy percre ezt az átkozott kocsit? Hármuk közül ő ázott meg a legjobban.