Különös történetek [antikvár]

Részlet a könyvből: Időnként Szaska arra vágyódott, hogy ne csinálja tovább azt, amit életnek neveznek: ne kelljen mosdani hideg vízben, melyben vékony jéglapocskák úszkáltak, ne kelljen járni a gimnáziumba, ne kelljen meghallani, amikor ott mindenki őt szidja, ne kelljen fájdalmat érezni a derekában és minden porcikájában, amikor az anyja egész estére kitérdelteti. Mivel azonban tizenhárom éves volt, és nem ismerte mindazokat a módozatokat, melyekkel az emberek megszüntetik az életüket, amikor erre kedvük szottyan, továbbra is eljárt a gimnáziumba, térden állt, és úgy tűnt fel neki hogy az életnek sohasem lesz vége. Elmúlik egy esztendő, még egy esztendő és még egy esztendő, ő pedig a gimnáziumba fog járni, odahaza pedig térdepelni fog.