Különös Történetek [antikvár]

Részlet a könyvből: A tuskó A kis szalon ablakai sürün el voltak függönyözve; a szoba minden egyes darabjából gyengéd, finom illat áradt ki. A nagy kandallóban hatalmas tüz lobogott, mig a kandalló párkányának az egyik sarkában álló lámpa kedélyesen csevegő párra veté lágy sugarait, a melyeket ószerü csipkével diszitett ernyő tompított. A ház úrnője idős, ősz nő. Azon imádatra méltó matrónák közül való, kiknek arcukat egy ránc sem födi; az oly sima, mint a legkellemesebb illattal átitatott finom papir. De nem csoda, hisz' már évek óta tiszta virágszeszben fürdik, mely egészen az élő húsig átszivárog. Ama nők egyike ő, kiknek kézcsókra nyújtott kezük oly kellemesen, orrcsiklandozóan illatos, akárcsak egy flórenci Iris-porral teli doboz. A férfi régi barátja a háznak - semmi más; agglegény, ki hetenként egyszer jő látogatóba.