Kultúra füzértánccal [antikvár]

Részlet a könyvből:EGY SZÍNDARAB TÖRTÉNETE. I. - Majd bolond leszek ! . . . . - kiáltott föl magában Légváry Artur, az iró, vagy valjuk meg őszintén : Langer Antal, gázgyári tisztviselő (igy alighanem többen ismerik). Magában volt, a dolgozószobájának nevezett vacok divánján, de azért igazán fölkiáltott, - olyan erővel tört ki belőle az elkeseredés. - Majd bolond leszek ! . . . - ismételgette valamivel csöndesebben, kissé fáradtan, kissé panaszosan. Aztán folytatta a magával való beszélgetést, de már nem hangosan : - Majd bolond leszek a vén természetről irni verseket, a rózsákról, a csillagokról, meg az öreg, elavult, ósdi szerelemről! Majd bolond leszek emberi indulatokról és emberi gyöngeségekről fecsegni a regényeimben, alakokat rajzolgatni, piszmogni, ahelyett, hogy szabadjára bocsássam a képzelődésemet és a tollamat! Majd bolond leszek jellemekből, történetekből és helyzetekből építgetni föl színdarabot, a már régen elrongyolódott recipe szerint!