Külvárosi éjszaka [antikvár]

Részlet: Mindaz, ami most itt következik: egész pontosan megtörtént velem. Sokat és sokszor szenvedtem amiatt, hogy fájdalmát magamba zárva kellett tartanom. Nem volt senkim, akinek el tudtam volna mondani. Azért mondom el itt így. Akik még megvannak ebből az időből s szerettek ebben az alvilági mélyben: azoknak ajánlom. Novembervégi éjszaka, ritkás jéghideg köd, a dér hulló, jéghideg szilánkjaival s a lámpák óriási gömbjei a halálosan üres és kopott Rákóczi-téren álmos holdakként világítanak. A vásárcsarnok homlokán félhármat mutat az óra kivilágított üveglapja, két-három zsúfolt falusi szekér már álldogál az épület előtt s zsákjaik és kosaraik tetején alszanak gazdáik: mozdulatlan kendő- és bundacsomók. Mi néhányan a hidegtől kőkeményre és lilára fagyva támaszkodunk a kapu melletti falhoz; sorrendben, ahogy jöttünk. Ha kell majd, ugyanolyan sorrendben lépünk elő a kosarakat és zsákokat hordani. Aki előbb jött, azt előbb illeti a munka. Én másodiknak jöttem ezen az éjszakán - tegnap és tegnapelőtt elkéstem és reggelig kellett várni, amíg munka akadt. Az első mint mindig, most is Winter. Okos, kemény, hideg és epés arc, még a borotválatlansága alatt is, a szakadatlan álmatlanságtól összehúzott, szúróan éles villantású szemekkel; nappal újságot árul, "standja" van neki, kora éjszakától éjfélutáni kettőig az olcsó külvárosi kávéházakban házal olcsó könyvvel és füzetes regénnyel, utána idejön a csarnoki árusok zsákjainál és kosarainál segíteni s magam is nem egyszer láttam, hogy amint virradni kezd a pesti ősz és tél koromfekete hajnala: ott áll a standnál és elkezdi árulgatni az újságokat.