Kun László siratása [antikvár]

Borítója halványan elszíneződött.
A Lisszaboni Nemzeti Levéltárban egy XIV. századi kéziratra bukkannak, amelynek nyelvét ott senki sem érti. A filozófus Saudade Madridban élő, magyar történész barátjához fordul tanácsért. Kiderül, a kézirat magyar nyelvű, egy öreg pap, Márkus, Nagyvárad egykori őrkanonokjának alkotása. Márkus, ifjú korában, szemtanúja volt IV. László király holttestének a váradi székesegyházból történő kiutasíttatásának, és később, az ifjú Károly Róbert kérésére, írta le a történteket. Károly lemásoltatta és illumináltatta az öreg pap szövegét. Ez a másolat került Lisszabonba. Fő részét a László életében végzetes szerepet játszó asszony, Kun Erzsébet, az anya, Nápolyi Izabella, a feleség, Édua, a kun asszony találkozása és szóváltása teszi - megöli László ravatala előtt. A meglehetősen megromlottt, hiányos szöveg kibogozása, értelmezése, a képek kiegészítő mondanivalójának a nemcsak megromlott, de "meghúzott" szöveggel történő egyeztetése lélegzetelállító oknyomozás, amelynek során a két portugál - a filozófus Saudade és az oklevéltudor Manuel Carvalho -, a madridi magyar történész és az Estrilben élő ugyancsak magyar származású festőasszony segítségével egy új Kun László-képet alakít ki. Az oknyomozó munkaközösség azonban nem elégszik meg az utolsó, egyenes ági Árpád-házi sorsának és jellemének elemzésével. Vitájuk során megrázó egyediségben bontakozik ki, kap eredetien újszerű aspektust Árpád nemzetségének teljes története is.