Kunszállási emberek [antikvár]

Részlet az első műből: A vércse. Az igazi neve Cseh Lukács volt. Egy évvel azután, hogy hozzánk költözött, mindenki Vércse Lukácsnak hitta, vagy röviden a vércsének. A külseje és a neve csak az ötletet adta meg az elnevezéshez; maga az elnevezés, a megjelölés, a megbélyegzés valamilyen hasonló formában okvetetlenül megjött volna. A kunszállási népfantázia nagyon termékeny ebben a tekintetben és a vércse akkor sem kerülhette volna el hogy héjjának, hiénának, dögbogárnak, vagy éppen vértályognak nevezzék el, ha a neve és a külseje nem kínálkozott volna olyan feltűnően arra, hogy éppen a vércse nevet kapja. Vörhenyes, ritka és nagyon puha haja volt; mélyen bent ülő, nyugtalan szeme, előreugró arca és csontos, rút, hátrahajló homloka. E mögött a homlok mögött nagyon nehezen születtek meg a gondolatok; a vércsének voltaképpen emberfölötti erőfeszítésbe került, míg kitalált, kigondolt valamit, valami egészen mindennapi dolgot is; ha gondolkozott, akkor még a homlokához is emelte a kezét és kétségbeesetten dörzsölte a homlokát, úgyszólván kimasszírozta belőle a makrancos gondolatot; egyszóval megmondva: buta volt a vércse.