Kutató Sámuel [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Sámuel, - mondta az öreg Ephraim, - kutass és találni fogsz. Sámuel anyjának arcképére irta ezeket a szavakat. A kép a fiu lakóhelyéül szolgáló padlásszoba egyik szögletében függött. Sámuel abban a tudatban nevelkedett, hogy ő is a "kutatók" közé való. Egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy mit és hogyan kutasson. Ezt még ezután kell kitalálnia. Az öreg Ephraim keveset tudott erről. amikor a környékre került, az "igazságot kutatók" szektája már nyugat felé vándorolt. Sámuel anyja pedig fiatalon halt meg, mielőtt férjét beavathatta volna vallásának titkaiba és igy ez csak annak főbb vonásait ismerhette. Sámuel tehát csak annyit tudott, hogy a "kutatók" buzgó férfiak és nők voltak, akik szakitottak az egyházzal, mert nem hittek a tanitásaiban. Meggyőződésük szerint minden embernek kötelessége, hogy maga olvassa az isten igéit és kövesse azokon az utakon, amelyeket kijelölnek. A fiu eszerint nem ugy fogta föl az életet, mintha az megállapodott valami lett volna, hanem olyannak, amelyben örökös kalandokra nyilik alkalma."