Kutatók [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hirtelen kitárult az ajtó, és a laboratórium küszöbén magas, széles vállú fiatalember jelent meg. Fejét csaknem beleütötte a szemöldökfába. A jégvirágos ablakon át éppen a szemébe tűzött a nap, úgy, hogy hunyorítania kellett, és sápadt arcának kiss durva vonásai ettől még erősebben kirajzolódtak. Fehér nemezcsizma volt rajta, keze a nadrágzsebében; figyelmesen, szinte áhítatosan nézett körül a laboratóriumban. A nyitott ajtóból szélroham sepert végig a szobán, felborzolta a fiatalember hátrafésült, világosszőke haját, meglobogtatta Novikov mérnök asztalán a papírokat, kitépte Lonya Morozov kezéből a sima, ropogós pauszpapírt, és meglebegtette az ablakfüggönyöket. Morozov bosszúsan hátrafordult és rákiáltott: - Csukja be az ajtót! Nincs nyár."