Kutya van a kertben [antikvár]

Részlet a könyvből:Kora ősszel, egy szürke és nyomasztó napon, délután öt óra negyvennyolckor lépett először Nicholas Durham úr életébe Hannibal, az eb. Találkozásuk pillanatában Durham úr egy leomlott rácsos ajtón ült, az Essex grófság közepén, bőven folyt róla a verejték, morcosan beszélt önmagával és rosszkedvűen nézte az egyhangú tájat. A rácsos ajtó egy sövényben volt, mely egy csúf és agyongázolt mezei utat határolt el és ez szűk volt, mint egy politikus látóköre és tekervényes, mint egy asszony logikája. Az ifjú Durham úr rajta loholt derekasan már vagy egy félórája, megterhelve egy kézi kofferrel, mely minden lépésnél mintha egyre nehezebbé válnék, ami nem javított gazdája jókedvén. Amikor a rácson pihent, ezért panaszolta sorsát - még pedig hangosan, mert ez megnyugtatóbban hat - ideillő kifejezésekkel, melyek éppen eszébe jutottak. Eközben kezdte már magát kissé jobban érezni, amikor szeme felfigyelt az út túlsó oldalán a sövény egy hirtelen megmozdulására.