Kutyakomédia [antikvár]

Ez itt a Pávaház, fenyőgerendákból összerótt kunyhó az Istenszéke ölében. Huszonöt esztendővel ezelőtt építették mindenttudó parasztkezek. Ők választották a helyet, ők döntötték a szálfákat, ők faragták, ők állították össze s rakták ki a gerendaközöket illatos mohával. Kedves meglepetésül primitív betűkkel ők írták fel a belső falra a szíves köszöntést: Isten hozott! Én immár a harmadik nemzedékből való vagyok, ki feljárogatok ide, hol csendesszavú hegyi-emberek társaságában szürcsölgetem a füstszagú teát s majszolom a túróspulickát, mit magam főztem, nyitott tűzhely fölé akasztott fekete bográcsban. Itt fejedelmi étel darabka szalonna. Néhány szál félig elázott gyufa, arasznyi spárga, gyertyavég kincset ér. Ha valaki szól: "Holnapra ki fog derülni..." nagyobb súlya van a szavainak, mint mikor odalent a völgyben összeakaszkodnak országos vezérek, hogy az agónizáló világ felett doktorkodjanak. Itt az élet apró dolgai nagy eseményekké nőnek, de nem hallszik fel messzi folyók partjairól a zsibongás s ezért mint aki levetkezte magáról a földi ember gond-ruháit, szabadon, emberebb emberként, csupáncsak az Alkotó szava előtt hajtva meg fejét, állhat, nézhet, gondolkozhat az idemenekült ember.