Küzdelem a szocializmusért - Emlékek és élmények I. [antikvár]

Nemcsak el nem múló mély érzelem dolga és nem is csak magánügy, ha elgondolkodtatónak és hasznosnak vélt élményekről és emlékezésekről szóló írásomat azzal kezdem, hogy felejthetetlen feleségemről, Ladányi Szerénáról írok ennek a könyvnek elejére náhány oldalt. Erre nemcsak az indít, hogy mióta őt elvesztettem, nincs szebb, nemeseb, minden mást felülmúló és kimagaslóbb emlékem. De kötelez engem erre a mindenekelőtt való megemlékezésre az ő szép, tiszta és példaadó, munkás élete, amelyet bár elsősorban nekem adott, szeretett és kedves ajándékul, ez az élet mégis a magyar szervezett munkásosztályé is volt... Tompított, halk hangon kell erről a drágaemlékű asszonyról szólnom, mert a fellengzős nagy szavak az ő egykori lényéhez nem illenének. Amit vele kapcsolatban el kell mondanom, azt csak minden külső dísz nélküli szavakkal, az igazságnak egyszerű, tárgyilagos hangján szabad kifejezni. Őhozzá csak ez méltó!... Csendes heroizmussal, legtöbbször hangtalanul dolgozott ő évtizedeken keresztül mindazokon a területeken, ahol munkát talált. Akik ismerték, igazolhatják, hogy csak nagyon erőslelkű emberek tudnak tragikuson beteg és gyenge fizikummal úgy dolgozni, mint amilyen kötelességtudattal ő végezte a legtöbbször önként és szerető önfeláldozásból vállalt munkát. Ilyennek maradt ő meg sokak emlékezetében, így élt. közöttünk mint kimagasló példa. Nem is volna arra szükség, hogy őt most újra piedesztrálra akarjam emelni. Tiszteletben tartanám azt a megható tényt, hogy amíg élt az őróla szóló nyilvános dícséreteket sohasem tudta máskép fogadni, mint szemérmes pirulással, vagy könnyek között...