Küzdelem a szocializmusért - Emlékek és élmények I. [antikvár]

Nemcsák el nem múló mély érzelem dolga és nem is csaik magánügy, ha elgondolkodtatónak és hasznosnak vélt élményekről és emlékezésekről s^zóló írásomat azzal kezdem, hogy felejthetetlen feleségemről, Ladányi Szerénáról írok ennek a könyvnek elejére néhány oldalt. Erre nemcsak az indít, hogy mióta öt elvesztettem, nincs szebb, nemesebb, minden mást felülmúló és kimagaslóbb emlékem. De kötelez engem erre a mindenekelőtt való megemlékezésre az ő szép, tiszta és példaadó, ynunkás élete, amelyet bár elsősorban nekem adott, szeretett és kedves ajándékul, ez az élet mégis a magyar szervezett munkásosztályé is volt Tompított, halk hangon kell erről a drágaemlékű asz-szonyról szólnom, mert a fellengzős nagy szavak a}z ő egykori lényéhez nem iWenének. Amit vele kapcsolatban el kell mondanom, azt csak minden külső disz nélküli szavakkal, az igazságnak egyszerű, tárgyilagos hangján szabad kifejezni. Őhozzá csak ez méltó! Csendes heroizmussal, legtöbbször hangtalanul dolgozott ő évtizedeken keresztül mindazokon a területeken, ahol munkát talált. Akik ismerték, igazolhatják, hogy csak nagyon erőslelkű emberek tudnak tragikuson beteg és gyenge fizikummal úgy dolgozni, mint amilyen kötelességtud.attal ő végezte a legtöbbször Önként és szerető önfeláldozásból vállalt munkát.llpennek maradt ő meg sokak emlékezetében, így élt közölünk mint kimagasló példa. Nem is volna arra szükség, hogy őt rrmst újra piedesztálra akarjam emelni. Tiszteletben tartanám azt a megható tényt, hogy amíg élt, az őróla szóló nyilvánosa dicséreteket sohasem tudta máskép fogadni, mint szemérmes pirulással, vagy könnyek között De ha most mégis írok róla, akkor azért teszem, mert a reá való utalások nélkül könyvem anyaga, elgondolása és szerkezete csak hiányos maradna. Neki köszönhetem elsősorban azoknak a féljegyzéseknek is nagy részét, amelyek ennek a