Küzdelem a szocializmusért II. [antikvár]

ElőzményeJcEmlékezéseim első kötetében az események vázolásában és felsorolásában az októberi forradalomig, az én nemzedékem legnagyobb élményéig és sajnos, legfájdalmasabb emlékéig jutottam el.Itt kellene most az események fonalát felvennem. Nem könnyű és nem is egyszerű feladat. Nem célom, hogy az itt következő lapokon az októberi forradalom szabályszerű történetét tárjam az olvasó elé. Tíz évvel ezelőtt Tanúvallomás" címen írtam egy kisebb munkát, melyben történeti hűséggel próbáltam leírását adni mindannak, ami Októberrel, a magyar munkásosztály nagy forradalmi megnyilatkozásával kapcsolatban leginkább nyomta a lelkemet. Ennek az akkori leírásnak legnagyobb fogyatkozása az volt, hogy tekintettel kellett lennem az akkori lehetetlen sajtóviszonyokra. Talán nem is volt még itt az ideje, hogy írjak ezekről a dolgokról. Viszont az emigrációban már számos munka jelent meg a kérdésről és éppen ez vonzott engem az írásra. Mindazonáltal egyes bírálóim a Tanuvallomás-t briliánsán megírt" könyvnek mondták és úgynevezett egészen baloldali beállítottságú kritikusok is elismerték, hogy a könyv egynémely részéből igazi történelmi levegő árad.Könyvemben az októberi forradalmat történelmi tragédiának nevezem. A tragédia elemeit többféle tényben látom. Mindenekelőtt a vesztett háború következtében az ország külpolitikai helyzete csaknem reménytelenné alakult. Ugyanebből az okból szinte leküzdhetetlenné vált a gazdasági nyomorúság és éppen ebből kifolyóan a forradalmi kormány szép és nagy szociális problémákat felölelő programját sem tudta megvalósítani. Talán azért sem, mert a rendelkezésére álló rövid idő, hiszen a forradalomnak csak hetei voltak, nem is tette lehetővé. Sok adat szól amellett is,