Küzdelem egy sirért [antikvár]

Részlet a regényből: - Az uraink összevesztek tegnap este a klubban. Meg fognak egymással verekedni. Az asszonyt, aki ezzel az ujsággal belépett, Tárnai Kálmánné most látta először életében. Remegve állott a fehér budoár közepén, mely hattyupihés csipkéivel, liliomos függönyeivel, szüz szineivel inkább hasonlított egy tizenhatéves gyermekleány otthonához, mint egy fiatal asszony legbelsőbb szobájához, a házasság első éveinek forró leheletű rózsalugasához. A fehérre lakkozott, széles ágy szélébe kapaszkodott, mert a felindulástól alig bírt a lábán állani. Két piczi, kövér arczocskája kicsattanóan égett, pedig a szobában oly hüvös volt, mint valami tengerparti grottában, daczára annak, hogy odakünn a nyár perzselő, kínzó tűzzápora ömlött végig a körúton. Az elefántcsont szobrocskák csak annyira lebbentették fel a selyemfüggönyöket, hogy néhány vékony napsugár besurranhatott a kápolna-hüvös szobácskába. A napsugarak a látogatóba jött asszony fejére hullottak és megvilágították annak ragyogó, aranyvörös hajfürtjeit, melyek kalapja alól kiszabadultak. Látszott, hogy reggel nem is ért rá rendesen megfésülködni. Az öltözékén is észrevehető volt, hogy ruháit hanyagul kapkodta magára. - Összevesztek - ismételte - és már holnap reggel szembeszállnak egymással.