Lady Harriett, az üldöző [antikvár]

Milyen rémes lenne tartósan egyedül élnü - jegyezte meg Lady Harriett Cavendish csak úgy magának, miközben a yorkshire-beli Askern egyik sűrű, fenyőfás ligetében sétált. A Tanglewood udvarházat körülvevő táj jobbára puszta és élettelen volt, még mindig téli álmát aludta, de ez az örökzöldekkel benőtt terület már megelevenedett a tavasz ígéretétől. A szitáló eső és a felhős égbolt ellenére madarak csiripeltek valahol a magasban, és Harriett mosolyra derült a vidám hangtól. Tanglewood jelenlegi tulajdonosai, Lord és Lady Jonathan Lud-low egy héttel ezelőtt nászútra indultak, a személyzet gondoskodó kezei közt hagyva Harriettet. Amikor búcsút intett barátainak, lelki szemei előtt felsejlett, ahogy megrohamozza a függedenség csábítóan csillogó világát. De most, hogy elrepült egy hét, és a szolgákon kívül nem volt kivel szót váltania, azon kapta magát, hogy erőt vesz rajta a búskomorság.