Lagzi [antikvár]

A kötet tizennégy novellát és egy új kisregényt tartalmaz. Ez utóbbinak a kötet élén is szereplő címe - látszólag - tömörségében is kimerítően pontos. Úgy tetszhet, mintha az író csak arra fordított volna aprólékos gondot, hogy hiánytalanul (egyszersmind érzékletesen) rögzítsen minden egyes mozzanatot, ízt, színt és hangulatot, melyekből egy mai falusi lakodalom reggeltől estig kikerekedik (a vőlegény pesti rokonainak érkezése, szívélyes vendéglátás, a menyasszony családjánál az ilyenkor szokásos dugig etetéssel és itatással, barátságosan ismerkedő és barátságtalanul ingerkedő beszélgetésekkel, "politizálgatásokkal", vitákkal, maga az esküvői ceremónia, végül pedig a tágabb körben elfogyasztott vendéglői vacsora, amely a fiatal pár és a pesti vendégek nélkül ér majd véget, hiszen ők az utolsó vonattal elhagyják a falut). Ténylegesen azonban meggondolkodtatóan több ez a finom élezett iróniával átszőtt kisregény, mint egy szokványos eseménysor puszta regisztrálása. Benne napjaink égető társadalmi gondjairól szól felelősen az író: az életszínvonal- és életmódbeli különbségekből fakadó feszültségekről; a házasság intézményének válságáról (a kisregénybeli ifjú férj például alig néhány perccel a "boldogító igen" kimondása után rádöbben, hogy mást kellett volna elvennie); egyáltalán a közösségformáló hagyományok és szokások sajnálatos kialakulatlanságáról, illetve sorvadásáról. Azokról a problémákról tehát, amelyek a kötetben található novellák megírását is inspirálták.