Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"Örökké emlékezetes marad számomra az a nap, mikor 1945 áprilisának a legelején az ungvári utcán találkoztam Szakáll Zoltánnal.Az én életem akkor úgy alakult, hogy egykori gimnáziumi barátaimmal csak ritkán hozott össze a sors, most annál inkább örültem Zoltán fölbukkanásának. Szerettem elbeszélgetni vele. Mindig öntött belém egy kis bizakodást. Már szinte senki sem hitt benne, hogy megszabadulunk az oroszoktól, hogy rövidesen kisöprik őket - ő igen! Hitt akkor is, mikor már alig volt hajszálnyi remény. És jóformán gyűlölte azokat, akik másképp gondolkoztak.Most hegedűtokot lóbált a kezében, és láthatóan gondolataiba merülve kerülgette a Kapos utcán a harckocsik vájta kátyúkat."