Lánc [antikvár]

A F ALISZÖNYEG Azon az éjtszakán Sclaramunda asszony nem tudott aludni. Nyugtalanul hánykolódott a hitvesi nyoszolyán, ahol immáron féltucat esztendeje egyedül leste az álmot, egyedül várta az ébredést. A menyezettartók barna teker vény ét mintha megnyújtotta volna ez az emlékezetes éjtszaka. Akár ha az égigérő tölgyfából hasították volna mesebeli ácsok. A selyemkárpit kékjét alig lehetett sejteni, miként holdkelte előtt az éji szineket. A boltívek lábtámasza között halódó parázs piroslott a kandalló mélyén. Megannyi varázsszemként hunyorgott a sok senyvedő kolonc. Mintha vigyázták volna Sclaramunda asszonyt. A kürtőn besüvitett a hegyek szele és meg-meglibbentette a komor ágyasház egyetlen díszét, az évtizedek munkájával csomózott faliszőnyeget. A flamand mestermű hajdani szineit kékre és szürkére fakította az idő. Sclaramunda asszony nem tudta, mikor készült. Talán egy Flandriából, vagy Hollandból származott ősanya hozta magával haj danában, ide Délvidékre. Számára mindégtől fogva létezett. Húszegynéhány éve került Sclaramunda asszony a várba. Csitri-