Bővebb ismertető
Azok a nyelvi és előadásbeli sajátosságok, amelyekkel az olvasó ebben a regényben találkozni fog, megvilágításra szorulnak. Lasik Roitschwantz, e regény furcsa eszű és parányi termetű hőse, Homelből indul el kalandos útjaira. Homel a Rokitnói-mocsarakon túl, a Dnjpr és Sosh folyók összefolyása alkotta szögletben fekszik, Oroszországnak abban a részében, mely még kevéssel ezelőtt is szinte klasszikus földje volt a talmudi nevelés szellemében élő orosz zsidóságnak. Ez a kis zsidó szabócska a „cheder"-be járt iskolába, bibliás levegőt szívott magába és talmudi bölcselkedéssel köszörülgette elméjét. Roitschwantz az egész életet minden vonatkozásában: végnélküli Talmudnak nézi és szellemét az örökös tépelődés és bölcselkedés, a gondolattal való játszadozás jellemzi. A beszéd több az ő számára, mint a gondolatközlés egyik formája. A beszéd élményt jelent számára. Okoskodása, ez a különös, zavarosnak ható, de alapjában véve mégis logikus bölcselkedés, nem egyszer fogja gondolkodásra késztetni az olvasót. Képzeljék el: egy kis vidéki szabócska, lelkében a hagyományok furcsaságával, szívében józan emberszeretettel, agyában minden butaság és gonoszság mélységes megvetésével és mindez oly keverék nyelven előadva, amely az orosznak, hébernek, németnek, sőt a távolabbi nyugat nemzetei nyelvének egy-egy foszlányából tevődik össze.