Látomány az éjszakában [antikvár]

Részlet a könyvből : Álmatlanul forgolódtam az éjszakában. A mély csöndben régi arcok, uj alakok merülnek föl elém. Tervek, visszaemlékezések kergetőznek lelkemben. Egyszerre csak megjelenik egy alak szemem előtt, akár a villamos fénynyel falra vetett kép. Szinte megvilágitja a szobát fehér, szomorú arca. Gyermekkorom óta nem jutottál elém: ki küldött ide, Vera? Az udvaron, a hol gyermekkoromban laktunk, öreg, szigorú néni volt a szomszédunk. Egyedül élt, rokon senki sem járt hozzá, maga se sokat törődött a világgal. Néhányszor láttam ráncos arcát. Ilyenkor rám szólt: - Ugy-e, te csapkodod ugy az ajtót? - Nem én, kérem. - Ilyenek vagytok mind. Ha rosszat tesztek, tagadjátok! Én eleget panaszoltam édesanyámnak, hogy semmi rosszat sem teszek.