Bővebb ismertető
Részlet:
A csöndes tengerre a forró napsugarak szikrázva hullottak és a végtelen tükör fölött a vakító köd szinte kápráztatta a szemet. Az emberek bágyadtan lihegtek és a szüntelenül rezgő fényben a szeráng nesztelenül lépett oda a kapitány karosszékéhez. A Szofala ebben a pillanatban fordult a szárazföld felé. Az alacsony, mocsaras part a látóhatár szélén azonban még csak füstcsíknak látszott a csillogó víz fölött.
A szeráng jelentette, hogy a hajónak irányt kell változtatnia, mire a kapitány felugrott székéről és kihajolva figyelte a gőzös orrát, amint negyedfordulatot rajzolt a vizen. Nem adott utasítást, nem mondta, hogy vigyázzanak a kormánykerékre, csak előreszegett fejjel figyelt a távolba. A töpörödött maláji szeráng súgta oda így a parancsot a kormányosnak. De a kapitány ekkor már újra karosszékében ült és szemével makacsul meredt a fedélzetnek arra a kis darabjára, amely a lába előtt volt.