Laudin és családja [antikvár]

Részlet a könyvből: A fiatalember másodszor járt már fenn aznap este. Kérte a szobalányt, hogy a névjegyét vigye be a nagyságos aszszonynak és kérdezze meg, a doktor úrra szabad-e várni. Nem volt valami különösen tiszta névjegy; rajta a neve: Lanz Konrád, stud. ohem. Laudin Pia éppen átment a folyosón. Futó pillantást vetett a névjegyre, ugyanolyat a szegényesen öltözött, talán huszonnégy évesnek látszó emberre, aki sáros cipőben, ázott nadrággal és ázott felöltőben állt előtte: aztán mondta: - A férjem valószínűleg későn jön csak haza; - és gyanakvó árnyalattal a hangjában: - Mint ügyvéddel kíván vele beszélni? - Igen, mint ügyvéddel, - jött a habozó, kérő hangsúllyal erősített felelet. - Aíkkor át kell fáradnia az irodába. Az uram napközben olyan fárasztóan el van foglalva, hogy este a lakásán lehetetlen feleket fogadnia. - Nagyságos asszonyom, én is, - dadogta a látogató, - én is csak az esti órákban vagyok szabad. Leckéket adok... a tanítványaimat elveszteném, az ügy olyan nagyon sürgős ... Különben is Laudin doktor urat régebbről ismerem ... az irodájában aligha juthatnék el hozzá ... és ott valamelyik úrnak a kérésemet előadni... csak Laudin doktor úrhoz van bizalmam ... Engedje meg, hogy várjam, nagyságos asszony. Laudin Pia gondolkozott. A fiatalember részvétet keltett benne. A szobalányhoz fordult, aki kíváncsian állt meg a konyhaajtóban: - Vezesse be ezt az urat a könyvtárszobába.