Lázadó szív I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Sokáig felhők között haladtak, körülöttük gyöngyszürkén gomolygott az ég. Csak ennyi volt a világ: vízgőzös, puha fellegek és az emlékek, amelyek a valóság szennyétől átszűrve úsztak mögötte. Annyi minden történik az emberrel és ilyenkor, ha elszakad a földtől, a földön maradnak a valóság véres, emberi zamatokkal teli anyagai. A férfi nem akart gondolkozni. Messze volt már mindentől, az élettől is messze Súlytalannak és boldognak érezte magát. Semmihez, senkihez nem főzte semmi, nem volt múltja és nem volt jövője. Mi volt a jelen? Ezek a gomolygó felhők, puhán, szinte illatosan. a világűr embertelen parfőmjével illatosítva. A szép, szakszerűen nyugodt és vidám holland leány végighaladt az utasok között, kicsit a gyermek kertésznőhöz hasonlított, de volt modorában valami a szobafőnökéből is. Egy nagy szálloda szobafőnöke ilyen jóindulatúan személytelen és ilyen visszautasítóan udvarias. A férfiak vágyakozva és dühösen pillantottak a lányra, akinek nem émelygett a gyomra és nem szorult össze ideges görcsben a szíve...