Lázadók I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Gioia bűne nagy volt, szinte kimondhatatlan. Olyan nagy, hogy két ember hordta a keresztjét: ő és leánya. Bűne azok közé a rettenetes tettek közé tartozott, amelyek áldozatuknak nem halálát, de életét követelik. Összeforrnak vele, húsukká és vérükké válnak, sem elfojtani, sem elfelejteni nem lehet őket. Az ilyen elevenné vált bűnben a bosszúálló Isten ereje lakozik, amely vagy megtöri, vagy meghajlítja a bűnös életét. Checca volt az áldozat, Gioia a tettes. De az ő élete nem volt méltó arra, hogy darabokra törjön. A bosszuló Isten nem tette olyan keménnyé, hogy könyörületesen megtörhesse, hanem a végső büntetést követelte számára, a bűnös ember ős-bűnhődését. Gioia életének meg kellett hajolnia, mint ahogy a test meghajol. E bűn nélkül Gioia nem lett volna sokkal több, mint a francia forradalmi gépezet szilánkká tört részeinek egyike, aminők ez időkben az európai országok minden szemétdombján rozsdásodtak. Ámde egy fölrobbant eszme ez emberromjai legnagyobbrészt vagy érzéketlenek voltak, vagy megelégedtek apátiájukkal, amelyet az új idők bizonyos értelemben respektáltak vagy legalább is nem zavartak."