Leánykézen [antikvár]

Izgalomban a rendőrség. A rio-de-janeirói pályaudvar épülete előtt hatalmas emberáradat nyüzsgött. A kora reggeli órákban az üzletek vasredőnyei még zárva voltak. A forgalom megakadt. A néptömeg egyre növekedett. Tolongtak, lökdösődtek, nyomakodtak az emberek az épület fala alá, ahol nagy, rikító sárga plakátok vonták magukra a figyelmet. A hátrább állók felvilágosításért zajongtak. - Mi van azokon a plakátokon? - Sztrájk? - Hol? - Szerencsétlenség? - Milyen? Vonatkisiklás? - Halottak? - Éjjel? - Mikor? - Ez az átkozott vasúttársaság! - Fel kellene akasztani a fickókat! Gyilkosok! Az első sorok egyszerre fékevesztett hahotába törtek. A kacagás tovább hullámzott és még a leghátul állókat is annyira magával ragadta, hogy nevettek anélkül, hogy tudták volna, miről van szó. Végre szájról-szájra járt a magyarázat: a sárga plakátok ellenállhatatlan lendülettel és humorral megrajzolt karikatúrák voltak, amelyek az állami vasútat ostorozták...