Leányvár I-II./Kitty Európában [antikvár]

Részlet a könyvből:Rudolf Hagmeister összeráncolt homlokkal tette le az ujságot, miután megint csak hiába böngészte végig az apróhirdetések rovatát. Nincs állás! Pedig már régóta nem válogat, meg kell kenyerét keresnie, bárhogyan is. Igazán olyan átkozottul nehéz ez ezekben az időkben? Ilyen erős, egészséges embernek, amilyen ő, aki akart dolgozni, sőt, aki sóvárgott a munka után. Nem bánta, akármi, csak munka legyen. Hogy manapság mérnöki állást nem kap, azzal tisztában volt. De csak akad számára valamilyen foglakozás, amellyel megkeresheti kenyerét? Már hónapok óta próbálkozik - hiába. Az utóbbi időben cimirást vállalt egy cég számára, s a leveleket még szét is hordta a cimzetteknek, háztól-házra. Szépen becsusztatta őket a reklám-nyomtatványnyal a levélszekrények nyilásába és szerényen csengetett, hogy figyelmeztesse a háziakat. De most már ennek is vége; megkapta a munkadiját - két heti munkáért ötven márkát. Negyvenet a szoba bérére fizetett ki, maradt összesen tíz. Ebből él, amig futja. Persze, be kell osztani, keveset kell enni, s azután majd csak segit a jó Isten. Csak ne volna olyan pokoli étvágya! Mindig szörnyen sokba kerül, hogy jóllakjék.