Legenda a nyulpaprikásról [antikvár]

Részlet a könyvből: A falu ugy feküdt két domb oldalán, hogy a két domb közötti völgy aztán, mint puszta legelő, tovább húzódott, el a síkba. Ezt a völgyet úgy hívták: Nyulas Dűlő. És ez az elnevezés nem volt értelmetlen epitetonja ennek a helynek. Mert hát beszélnek Hódmezőről és Bölényesről és Farkasaszóról és senki sem látott ott soha egy fia hódot, vagy bölényt pláne! ... Itten, a Nyulas Dűlőn azonban valóban hemzsegett a nyúl. A völgynek a fenekét kivált, fölverte laboda, fagyalbokor, iszalagos hecsepecs-cserje. Kiválóbb menedéket ilyesminél nem találhat a tapsifüles. Ezenfelül még azért is elszaporodott a nyúl ezen a helyen, mert teljesen reménytelen volt a völgyben a lesipuskázás. A falu egész határát, mint vadászterületet egy bank bérelte és ez komolyan vigyázott a vadállományára. A puskás, vizslakutyás mezőőr, egyúttal vadőr háza éppen a domb legmagasabb pontján állt, ugy hogy kényelmesen, az ablakából végigláthatta az őr az egész Nyulas Dűlőt.