Legendák könyve [antikvár]

Apa őrösi András már régen elköltözött a szüleitől. Felnőtt férfi, aki saját életét éli. Apjával csak ritkán vannak kettesben. Bár ez soha nem volt másképp. Meglepődik, amikor apa megáll az autóval a Rózsadomb tetején és kiszáll. Vajon, mit akarhat itt? Errefelé nőtt fel a fiú, emlékszik a környékre még őseredeti állapotában. Erdők, tisztások, egy-egy megművelt rész: szőlő, veteményes, itt-ott telkek nyaralóval. Ez a múlt. Most viszont épületek mindenütt: emeletes lakóházak és néhány irodaház. Zöld már sehol, legfeljebb, ha egy kerítés vagy ház fala zöldre van mázolva. A lakók meg egymás torkába látnak. Minden centiméter kapzsin be van építve a méregdrága rózsadombi telkeken. Ezt akarja megmutatni az öreg? - Tudod mi volt itt? - kérdezi apa. - A kiserdő? - András csak találgat. - Az lent kezdődött, jobbra. - Várj egy kicsit! - a fiú lehunyja a szemét, úgy próbálja előhívni a régi emlékeket. - Szőlő. Szép nagy telek volt itt, tele szőlővel. Szüret előtt idejártunk szőlőt lopni Szalóky Jancsival és a Koltai Gyurival. Meg persze a Lakatos Sanyival. Őt soha nem lehetett kihagyni. Finom volt az a szőlő. - Igaz - apa bólint, de szokás szerint egyáltalán nincs meghatva a fia teljesítményétől. - És azt is tudod, hogy kié volt? - A Kalmáréké? - találgatja András. - Később - apa titokzatosan ingatja a fejét -, de azelőtt? - Akkor én még nem is éltem. - Dehogynem. Csak kicsi voltál, azért nem emlékszel - apa elmosolyodik -, az a szőlős telek az enyém volt.