Legendárium [antikvár]

Lapélei megsárgultak
"Ez ​a könyv egy család regénye. Egy meglehetősen zilált sorsú közösségé, melynek tagjai már réges-régen nem élnek együtt, csak tudomást vesznek egymásról időnként valami számukra érthetetlen szabály miatt. Elindulnak különböző időszakaikból, és az útjaik kereszteződnek néha. E találkozásoknak kisebb-nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Olykor telefonálnak, levelet írnak egymásnak. A könyv minden egyes fejezete másik-másik családtag szólama, tehát mindegyik más szemszögű, de csaknem mindig ugyanaz az időpont – a hetvenes évek –, ahová mindenki máshonnan érkezik el. A család így nemcsak tagjaira, hanem évtizedekre és korszakokra is szakad. És eltérő színhelyekre is. Az Apa díszlete egy vendéglő, az Ükapáé a 48-as szabadságharc, az Apa Apjáé egy temetés, a Lánygyermeké a Majakovszkij utca és a Nagymező utca sarka, a Középső Fiúé egy vidéki kastélyban berendezett állami gazdasági központ, a Legidősebb Fiú pedig még Firenzébe is elutazik egyszer. Az biztos, hogy keveset tudunk meg a család, mint életforma törvényeiről, ha elolvassuk ezt a könyvet, viszont cserébe messzire elvezetnek a szétágazó kapcsolatok. Ebben a könyvben még egy buddhista szerzetes is fölbukkan, bár mellékszereplő." Bereményi Géza