Légy bátor és erős [antikvár]

1 Most nézzetek meg, morfondíroz Joshua. Jobb lába nem lóg már a kórházi mennyezethez erősített csigasoron, bár a gipszet még nem vették le róla, az ő korában lassabban gyógyul a többszörös törés. Csövek sem kígyóznak már az orrlyukából, nem táplálják mesterségesen, nem csapolják a tüdejét sem. A tüdejét, amely csak úgy bugyborékolt, valahányszor levegőt vett. De az a tömérdek vér, amit a szervezetébe pumpáltak, még egyre foglalkoztatja a gondolatait. Hat liter, vadidegenektől'. Ez a vér beszivárgott az álmaiba, megmérgezte az ébrenlétet. Igencsak valószínű, hogy jó részét kábszeresek meg piások sózták a kórházra. Holtbiztos, hogy a végén fertőző májgyulladást kapok, töpreng. Még jó, ha nem valami rosszabbat. Noha törött bordái gyógyulófélben vannak már, vagy legalábbis neki ezt mondják, még most is kínszenvedés, ha köhögnie kell. Jobb karjáról csütörtökig aligha kerül le a gipsz, de az ujjai már egészen jól mozognak. Imitt-amott meg is tudja vakarni magát. Ha az olvasóállványra erősítik az újságot, saját kezűleg lapoz. De jóllehet a Time már nem a régi förtelem (amely a földig pocskondiázza Adlait, és mennybe meneszti az áldott emlékezetű Joseph McCarthy szenátort), most, mióta merő illendőség, nem is különösebben szórakoztató. Amolyan liberális lo-csifecsi. Híre sincs már holmi örvendetesen igazságtalan háborúnak sem, aminél az ember legalább szurkolhatna az elnyomottaknak. Kapard csak meg az elnyomottakat -megérik a pénzüket azok is, javarészt. A Vörös Khmer, a vietnamiak - megannyi felcserélhető talány maradt számára, nem is érdekli túlzottan, melyikük győz ebben a fordulóban. Sőt, jobban meggondolva az sem, hogy me-