Leila [antikvár]

Részlet:Richard Burton az ablaknál állott, amelyet leengedett s a kis öreg hölgy felé integetett, aki kevéssé divatos selyemköpenye ellenére, előkelően és finom hájjal állt a pályaudvar perronján. Mrs. Burtonnak, Burton professzor özvegyének kövér könnyek potyogtak végig az arcán, olyan boldog volt. Most csak a fiát nézte, aki elegáns nyári ruhában állt a gyorsvonat ablakánál s feléje mosolygott - de azért lopva azt is meglátta, hogy a fiatal urat mások is észrevették. Ha az ember ötven ésig él Chesterben, akkor mindenki ismeri s mindenkit ismer. S csakugyan ámuló tekintetek ugrottak fiuról anyára s nem egy derék chesteri lakós megcsóválta fejét - ne, igazán nem ilyennek képzelték el a fiatal egyetemi hallgató urat! Közben a kalauz megadta a jelet az indulásra, Richard mégegyszer visszaintett s aztán hátradült a másodosztályu fülke puha ülésén.