Leila [antikvár]

Antonio Fogazzaro Ami mindenfelől összeszedett közhelyekből Olaszországról szóló egységes felfogássá tömörült minálunk, az még nagyon kevés ahhoz, hogy tiszta fogalomnak lehessen tartani az olasz ismerésreméltó értékekről. Mint ahogy a velencei kiránduló már a harmadik napon mindent megért, amire az ő utasigényeinek szüksége van és ez a jóérzés elég egy olasz szakértelem illúziójához: úgy minden, ami a magyar kultúrába átjött a Quarnerón és a hegyeken, az ő megvesztegető és hamar kielégítő hatásában olyan teljes képpé állt össze, hogy szinte úgy érzi a magyar közönség, hogy az a pár jelszó, ami nálunk Olaszország fogalmát képviseli, csakugyan eleven, megbízható és kimerítő tartalommal van telítve. Úgy hogy minden nagyobb kockázat nélkül kijelenthetné valaki, hogy Fogazzaro Antonio az újkor legnagyobb olasz regényírója: a nagyközönség általános tájékozottságának nem volna módjában ezt a kijelentést ellenőrizni. De ha a regény értékét az író lélektani hozzáértése és mélyreható gondolatai - akármilyen tartalmú és akármilyen világfelfogásba beirányzott gondolatai - határozzák meg, akkor igazán nehéz Fogazzaro mellé még egy olasz regényírót állítani. Legfeljebb azt a kérdést kell függőben hagyni, hogy az a világfölfogás, amelyet a regény hordoz, milyen otthonos lesz az olvasónak és hogy a nagysúlyú és nagyérétékű szálakkal megszőtt mese elég érdekfeszítő-e ahhoz, hogy megmentse versenyképességét.