Leláncolt Zuckerman [antikvár]

I. A MESTEREgy decemberi délután, a naplementét megelőző utolsó órában történt, több mint húsz esztendővel ezelőtt - huszonhárom éves voltam, első novelláimat írtam és publikáltam akkoriban, és mint előttem már nem egy fejlődésregény hősét, a saját vaskos fejlődésregényem gondolata foglalkoztatott -, ekkor történt tehát, hogy megérkeztem a nagy ember tanyájára, látogatóba. A deszkaburkolatú farmház egy kövezetlen út végében állt, négyszáz méter magasan a Berkshire-vidéken, Massachusettsben; az a férfiú, aki előjött dolgozószobájából, hogy szertartásosan üdvözöljön, szürke gabardinöltönyt viselt, kék kötött nyakkendőjét egyszerű tű fogta fehér ingéhez, és kifényesített, paposan fekete cipője láttán azt hihettem volna, hogy éppen egy cipőtisztító standjáról lépett elém, nem pedig a művészet magasztos oltárától. Mielőtt helyreállt volna a lelki nyugalmam, hogy észrevegyem, milyen parancsoló, zsarnoki módon szegi fel az állát, vagy milyen méltóságos, aprólékos és kényeskedő gonddal igazgatja el a ruházatát, mikor leül -ami azt illeti, mielőtt bármit is észleltem volna azon az egy dolgon kívül, hogy íme, egyáltalán nem irodalmi környezetből származván, most mégis csodával határos módon sikerült megjelennem itt, őnála -, az a benyomásom támadt.