Lélekszirom [antikvár]

Először csak a belső szobámnak írogattam – leginkább szövegvezérelten, a nyitott Biblia margójára… Ezekben a reggeli találkozásokban leginkább magamat kutatom, de ha ezt az ember kellő bátorsággal és őszinteséggel teszi, előbb-utóbb másokkal is összetalálkozik. Nagyképűség lenne mindegyik írásra rábizonyítani az istenjelenlétet, de legalább annyira az lenne csak a saját érdememnek tekinteni azt, ami ezekben a csöndes félórákban „kifolyt” a tollamból. A szavakba szült érzések, felismerések leginkább engem tápláltak. Kedvet csináltak az élethez, ehhez a felemás valósághoz, ami láthatóból és láthatatlanból van összegyúrva, ami kézzel morzsolhatóan, besározóan földi, olykor pedig villanásnyira fénylővétevően égi. Kiszolgáltatva a nehézkedés törvényének, a lehúzó erők nyomorúságának, de mégis olyasmi, ami földre buktában is repülni tanul.