Lélekvonszolás [antikvár]

1998 PORCIÓIGAZSÁG Nem mondok semmi újat azzal, hogy furcsa ez a mi világunk. Erkölcsi téren például egyszerre többféle mércét is alkalmaz anélkül, hogy ennek egyáltalán tudatában lenne. Az utóbbi időben az összes tévéállomás legfontosabb hírei közé tartozik az amerikai elnök botrányos viselkedése. Úgy látszik, az amerikaiakat már a pénz sem érdekli, csak a botrány, amelynek feltárása legalább negyven millió dollárba került. Ez megmutatja azt is, hogy a világ „legdemokratikusabb" állama merre halad. Az egyszerű amerikai rá sem hederít, hogy az elnök házasságtörést követett el. Azt ő is megteszi. Sokan arra hivatkoznak, hogy tévedni emberi dolog, és aki nem tud megbocsátani, az rombolja azt a hidat, amelyen éppen áthalad. Szerintem beigazolódik a mondás: ki mint vet, úgy arat. Vagy más szóval: tetteink olyanok, mint a bumeráng, amely, ha eldobjuk, visszaszáll hozzánk. Ezért nagyon fontos, hogy a jónak vagy a rossznak a tetteit „hintjük el". Valami hasonló történt az elnökkel is: védelmezte például az amerikai társadalom „elnyomott csoportjait" (értsd: a homoszexuálisokat), sőt nem is olyan régen még vendégelőadó is volt az amerikai homoszexuálisok kongresszusán, most viszont utolérte az erkölcsi igazságosság bosszúja. Márpedig bosszú tárgyának lermi egyáltalán nem kellemes dolog. Az elnök esete heves vitákat váltott ki arról, hogy hazudhat-e az ember, hogy a politikusok mennyit hazudnak.