Lelketeket, ha ugyan van... [antikvár]

Körösladány - Gyoma... Ki tudja, mi minden járhatott annak a fiatalembernek a fejében, aki ötvenöt évvel ez előtt - 1957 januárjában - a körösladányi vasútállomáson egy vonatjeggyel váltotta meg a szabadságát?!Hosszú volt az út Vidokovácig, az akkor Jugoszláviához tartozó településig. Lélekben talán sokkal hosszabb, mint földrajzilag - bár Gyomáról Budapestre kellett először utazni, hogy Vidokovácra jussanak.Sokan vásároltak ilyen céllal vonatjegyet ekkor, az ország különböző vasútállomásain és sok jegy maradt érvényesítés nélkül...Nehéz idők voltak ezek az ötvenes évek, s fiatalon sokan kerestek új utakat. Azok a politikai erők, amelyek a lelkeket valóban bitófához kötötték, valódi, ördögi lelkületek voltak. Innen a könyv címe is, mert azoknak az embereknek nem volt lelke, akik kötelező sírást rendeltek el Georgi Dimitrov és elvtársai elhalálozásakor, ugyanakkor a kiváló magyar embereket lelkiismeretlenül és igazságtalanul halálra kínozták és kivégezték.A fiatal Törőcsik János, e könyv szerzője maga is megriadt attól a kommunista rendszertől, amely rendre szedte áldozatait. Úgy gondolta, hogy egy szabad világból többet tud segíteni szeretett hazájának, mintha itthon elszenvedi a kommunista diktatúra erőszakoskodásait. Megérkezve a szabadság világába azonban, szinte napról-napra szervezte a hazatérés módozatait és ma is tartja a hazát jobbító erőkkel a kapcsolatot, s biztatást és reménységet üzen feléjük.Ötvenöt évvel később előkereste féltve őrzött kincsét, a valamikori kockás füzetet, a naplót - hogy a jelen sorok írójának kérésére, elmondja menekülésének történetét. Önmaga is hihetetlenül olvasta újra a sorokat, amelyek ötvenöt évvel ezelőtt történtek.