Lene [antikvár]

Részlet a könyvből: Alkonyba hajló, sötét őszi délután. Az időjárás nyugtalan: esik az eső, fúj a szél. A felhők valósággal úgy vonszolják magukat tova a mocsár és a zsellérparcellák felett; nehezek a víztől. A lucskos szürkeségen keresztül néhány zsellérviskó elmosódott körvonalait lehet kivenni messziről: ott lapulnak meg a falutól keletre. Most hirtelen lámpafény gyúl ki az egyik vityillóban. Valaki függönyt akaszt az ablakra és jól odagyömködi a kezével, hogy senki se láthasson be. De a konyha nyitva van; a kis ablaküvegen át Kaer-Lars feleségét lehet látni, egy éltesebb asszonyt; a feje be van bugyolálva; előrehajoltan áll a tűzhelynél, a csípővassal piszkálgatja a tüzet. Mellette kék kávéskannán füstölgő petróleumlámpa ég és bágyadtan szórja szét halavány fényét a szutykos kis helyiségben. Benn a szobában, amelyet a fenyőasztal fölött függő lámpa világít meg, két ágy áll egymás mögött az északi fal hosszában és a cserépkályha fölött egy rúdon kapcák és hasonló fehérneműek vannak kiteregetve száradásra.