Lene/Két lövés [antikvár]

Részlet a Lene c. kötetből:"Alkonyba hajló, sötét őszi délután. Az időjárás nyugtalan: esik az eső, fúj a szél. A felhők valósággal úgy vonszolják magukat tova a mocsár és a zsellérparcellák felett; nehezek a víztől. A lucskos szürkeségen keresztül néhány zsellérviskó elmosódott körvonalait lehet kivenni messziről: ott lapulnak meg a falutól keletre. Most hirtelen lámpafény gyúl ki az egyik vityillóban. Valaki függönyt akaszt az ablakra és jól odagyömködi a kezével, hogy senki se láthasson be. De a konyha nyitva van; a kis ablaküvegen át Kaer-Lars feleségét lehet látni, egy éltesebb asszonyt; a feje be van bugyolálva; előrehajoltan áll a tűzhelynél, a csípővassal piszkálgatja a tüzet. Mellette kék kávéskannán füstölgő petróleumlámpa ég és bágyadtan szórja szét halavány fényét a szutykos kis helyiségben. Benn a szobában, amelyet a fenyőasztal fölött függő lámpa világít meg, két ágy áll egymás mögött az északi fal hosszában és a cserépkályha fölött egy rúdon kapcák és hasonló fehérneműek vannak kiteregetve száradásra."Részlet a Két lövés c. kötetből:"A főországútról, a delizsáncok és általában véve a postajáratok kanálisáról keskenyebb mellékútvonal kanyarodott el nyugati irányban a nagy pusztaságon keresztül a megmunkált, viruló telepítvényekig ki a tenger felé. Mint valami megáradt folyó, mindkét oldalt hatalmas rétség nyujtózott el, és a zöldes hullámok egyes helyeken összefolytak a horizonttal. Ahol ez a rétség kezdődött, ott hirtelen megszűnt a mellékút; semmi ok nem volt ugyanis arra, hogy tovább folytatódjék. Néhány tanya terült el itt; a kertészetből is volt itt annyi, amennyit a nyugati szél akadályra nem találó útjában megengedett; alacsony pajták és istállóépületek bújtak meg szerényen a házak mögött; magas szénakazlak terpeszkedtek a végükben; a réteken keskeny kis patak csörgedezett keresztül, rozoga cölöphíd vezetett át rajta egy régi-régi vársánchoz."