Lengyel sasfiókok [antikvár]

Részlet a könyvből: Lemberg éjtszakai homályba burkolt utcáit kemény kopogással csapkodata a hideg őszi eső. Zaja harsogó visszhangot vert a házak között. A becsukott ablaktáblák azonban halvány nesszé szűrték a zúgást s ezt a zsongást is elnyomta a kis szoba testes cserépkályhájában égő tűz pattogása. A lángok fénye kiverődött a nyitott kályhaajtón, megmegvilágítva a gazdáit váró fehér huzatú ágyakat és az imazsámoly fölött lógó czestochovai Fekete Mária képét. De már hamuba fultak a libegő lángok, mire nyílt az ajtó a két fiú előtt. A nagyobbik ingerülten zárta kilincsre maga után és ott folytatta mondókáját, ahol abbahagyta: - Eh, sok beszéd, kevés eredmény! Harcról álmodunk, szabad Lengyelországról és közben nyakunkon ül az osztrák, Pilsudski a németek fogságában, légiói pedig az internálótáborban vagy Franciaországban! De azért mi szónokolunk! Ha így folyik, soká lesz megint az osztrák Lembergből lengyel Lwów! Az osztrákoknak eszük ágában sincs innen kivonulni, ha el is veszítik a háborút. Számítsd csak ki, hány háborúban kerültek alul, amióta Lengyelországot utóljára felosztották és vajjon nem ők maradtak itt az urak?... Mit csinálsz? - bámult rá az asztalhoztelepedő öccsére...