Lengyel vér I-II. [antikvár]

Részlet a műből: "Kemény, novemberi vihar tombolt. Hófehér szárnyakon vágtatott át keleti Poroszország mértföldekre nyuló, rideg, kihalt rónáin, hegyen-völgyön keresztül; az órákig huzódó sötét fenyveseken, szántóföldeken, zizegő nádasokon át. Megrázta a hatalmas fenyők koronáját, amelyekről recsegve törte le az ágakat s a folyó partjain ringó nádat besöpörte a sárga, magasra emelkedő habokba. eszeveszett, vad üvöltéssel töltötte meg a levegőt és ez a dal a borzalom, a szabadság éneke gyanánt hallatszott odaát a lengyel határon, amelyet ujjongva fogadtak. A mérhetlen térségen különben halálos csend uralkodott, csak a ringó viztükör emelkedett időnkint, mint a sóha bontotta kebel, mikor felületén és a beláthatatlan hómezőkön végig bömbölt az orkán öblös szava. A zabolázatlan fickó dühösen csattogtatta szárnyait, sürü hópehellyel szórva be a sikságot. A hópilék egyre sürübben keringtek és mind vastagabban takarták be az alvó föld arculatát, akár a hófehér szemfödő a merev, mozdulatlan tetemet. Minél tovább vágtatott és földhöz teritett mindent, ami utját állta. Most ő itt az ur? Ki merészkedik akadályt raki büszke, dicsteljes utjába? Talán a kastély tornyai?"