Leningrád ostroma [antikvár]

ISlfl augusztus 22. 7. számú vasúti megáUó. Két egymásba szakadt bombatölcsér, szétzúzott tartály, föld, mely barna, a kőolajtól, töltés alatt elégett mozdonyok. Ugyanitt a háborúelőtti intelem: »A dohányzás szigorúan bűntettetik.« Kisírt! szemű viselős váltóőr-asszony (csak éppen, hogy nem szül) bánatosan tartja a zászlót Megint állunk. Nyírfa lombbal takartan jönnek velünk szembe a tehervonatok, rajtuk gépek és gépalkatrészek] viszik a leningrádi gyárakat. És a lomb frisseségébői következtetni lehet, mennyi ideje van úton a vonat. Lendítőkerekek, géppadok, nagy és kicsi fogaskerekek, fémlapok, háromszögek. Egyes alkatrészek beolajozva és pergamentpapírral átkötve. A nyílt teherkocsik után fűthető zártkocsik munkások családjaival. Az egyik kocsiban gyerekek, polcokon. A kocsi ablakán szorosan egymás mellett gyerekek néznek kifelé. Egyik sem mosolyog. Moszkvában hallottam, hogy egyik bölcsőde sietős evai-kuálásakor minden gyereknek tintaceruzával a tenyerébe írták a nevét. Rendeltetési helyükre érkezve a gyerekeket megfürdették és lemosták a nevüket. Odal kellett hívni Moszkvából az anyákat, hogy felismerjék gyereküket, Egy gyerek így is ismeretlen maradt. Oh, Moszkva! Nem hagy el, jön utánam és égeti a szí-Egyre eszemben jár féléves unokám, Misenka, ahogy vászonsapkában, mely kissé nagy volt neki, kihajtott gallérkában és kötött kabátkájában elvitték tőlem. A gyerek-vagonban feküdt nyugodtan, ragyogó szemmel Pxézett mindenkire és kezével megfogta tulajdon lábát. Nem volt erőm, hogy megint bemenjek a vagonba és utoljára megnézzem. így is vitték el