Lerne doktor [antikvár]

„… ​Mindössze annyi volt a különbség máskori és mostani megfigyeléseim közt, hogy a legvadabb impresszionizmust képviselő főiskola valamelyik vásznán képzelhettem volna magamat inkább, mint a földi valóságban. A felhőtlen, tiszta eget lángoló narancssárgában láttam! A pázsit és az udvar ismerős fái a legélénkebb vörös színben ragyogtak! A napraforgót violaszínnek, a mező ismerős tarka virágait a legkülönfélébb színekben mutatta a mostani érzékletem. Mindennek megváltozott a színe, kivéve a feketét és a fehéret. A négy férfi sötét nadrágja fekete volt most is, mint rendesen; fehérnek láttam a rajtuk levő orvosi köpenyt is, azzal a különbséggel, hogy… zöld foltok tarkították… zöld tócsák és csöppek csillogtak a padozat kőkockáin is… Mi lehetne más az a zöld folyadék, hogyha nem vér és mi lenne benne rendkívüli, ha viszont a falomb zöldje piros káprázatban tűnik elém? Nagyot kiáltottam… de torkomból állati bőgés tört fel, ugyanaz, melyet éjjel is hallottam s melyet most a falak hatalmas rezgéssel vertek vissza…”