Levédi és a hatalmas ménes [antikvár]

Első fejezet A puszta végtelenségét szédült forróság lepte meg. Szinte tüzelt a levegő, s annyira hullámzott, hogy abban nem volt könyörület. A síkságon akkor egy porfelhő kavarodott fel, ami egjTe nagyobbá és nagyobbá hatalmasodott. Valami dübörgő hang közeledett, talán valami rémisztő, de aztán, mikor egészen közel ért, ki lehetett venni egy kiteqedt ménes sok ezernyi lovának rengeteg lábait. Csak egyetlen férfi terelte az egész ménest, aki a fekete ménjén ülve csak az állatok épségére vigyázott. Ő volt Levédi, aki alig töltötte be a huszadik életévét. Első ránézésre kissé mogorvának tűnt a lován, de ha megállt hogy a ménes legeljen, igenis vidám fickó lett belőle. Most is így tett. A ménest odaterelte a folyó mellé, és egy fa árnyékába húzódott. Leheveredett ott a fűbe és börkulacsából kortyolni kezdte az aranyat érő vizet. Jól esett ez a hűs ital a tikkasztó melegben, úgyhogy egy hajtásra elfogyott mind. Amint az utolsó cseppeket is magába öntötte, letörölte inguj-jával a szája szélén maradt vizet, és fogva a kulacsot, megtöltötte újból a folyóból. Félre rakta, hogy ha majd ismét szomjas lesz, ihasson belőle, de akkor a nap bekukkantott a fa ágai közé, és békétlenséget hagyva Levédinek újból és újból a szemébe sütött. Levédi ezért a fa árnyékosabb részére húzódott, és lefeküdt a fűre, hogy kipihenje magát. A szemét azonban nem tudta nyugodtan lehunyni, mert a fa levelei közül egy, nem tudni miért, de ráhullott az arcára. Levédi odanjoilt és kézbe véve megnézte azt a levelet, de az nem olyan volt, mint a többi. Nem volt szép zöld, hanem csak elszáradt és kifakult, éppen, mint az őszi levelek. De hol volt még akkor az ősz? Nyár volt, mégpedig annak is a közepe, és semmi nem mutatta, hogy annak a levélkének miért is kellett lehullnia. Levédi nem is vette komolyan ezt az intő jelet, pedig jelentett valamit, mert a magyarok a természet jelenségeiből mindig következtetni tudtak a jövőre. Levédi még sokáig heverészett a hűsben, és úgy egy óra múlva elővett a ruhájából egy kék kis virágocskát. Ott tartotta