Levelek a száműzetésből [antikvár]

A fejedelem Lengyelországnak fordította lova száját...A kuruc kesergő énekek szerint panaszos kiáltással vett búcsút édes hazájától, sok pénzébe, költségébe került váraitól, mint aki a világ szélére indul, honnét soha vissza nem térhet. Valójában aligha sejtette, hogy utoljára látja Magyarország földjét, utoljára hallja a kuruc tábori dobokat. Igaz, a dúló-fosztogató császári hadak elözönlötték az ország legnagyobb részét, csüggesztő kimerültség, árulás, pestis szörnyen megtizedelte, szertezilálta a kuruc seregeket. De Kassa még állt, Munkács, Huszt, Ungvár, Murány még Rákóczi hűségén volt, s a fejedelem nem mint menekülő lépte át a határt, hanem hogy végső diplomáciai erőfeszítéssel megfordítsa a hanyatló felkelés sorsát. A vezérlő fejdelem a törökkel hadakozó orosz cár, Nagy Péter táborába sietett. Kisszámú kíséretében a személye körül szolgálatot teljesítő nemes ifjak, a bejárók között ott volt az a huszonegy éves székely legény is, akinek élete, neve aztán a legszorosabban összefonódott a fejedelemével, - akinek alakja ma mint a megható hűség képe áll előttünk: Mikes Kelemen.Rákóczinak és híveinek hamar be kellett látniuk, hogy diplomáciai igyekezetük nem hoz sikert. Odahaza az árulás Majténynál lerakatta a fegyvereket. A nyilak kuruc vitézekből bujdosók lettek. Ausztria ellensége, a francia király talán még segít, gondolta a fejedelem, s Danckában (a mai Gdanskban) hajóra szállt, hogy Párizsba menjen. Mikes ezúttal is vele.A hajó viharba került. A halálos veszély perceiben Mikes szeme előtt is elvonulhatott egész addigi élete. Tizenhét esztendős korában került a fejdelem mellé, 1707-ben. Gyermekkorára szörnyű esemény sötét árnya nehezült: apját, aki Thököly híve volt, a császár generálisa, Heister, állatias kínzások közt kivégeztette. Ilyen emlék hatására más talán forradalmárrá keményedik, s bosszúját a nemzet sérelmeinek tengerébe önti. Mikes lágyabb jellem volt, s nem lett belőle igazságát karddal kereső, engesztelhetetlen szabadsághős. A jezsuiták - akiknek hazafiatlanságáról Rákóczi olyan keserűen írt - bizonyára nem is erre nevelték a kolozsvári konviktusban. A csatamezők nagy iskoláján sem ment át; a fejedelem apródjaként, majd mint belső szolgálattevőnek nem kellett ütközetben résztvennie. Hogy mennyit érthetett meg a fölkelés nagy céljaiból a még úgyszólván kamasz-éveit töltő ifjú, ma már nehéz volna megmondani, egy azonban bizonyos: Rákóczi Ferenc szálfa-alakja óriási hatást tett rá. Rajongva szeretett fejedelméért a bújdosás minden keserűségét is panasszó nélkül vállalta.