Levelek Erdélyből [antikvár]

Két hazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között. Otthon, Erdélyben nincsenek már életföltételeim, Pesten vagyok itthon, itt van családom, munkám, megélhetésem s mégis olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint a fuldokló, akinek életkérdés abból az egyetlen levegőből szippantania. Mindíg így indulok: ez az utolsó, a búcsú utam. És azzal az elhatározással jövök vissza, hogy jövőre végképen, örökre hazaköltözöm. Közben a világpolitika esemény-zuhogása semmisiti meg a meglódult egyén apró terveit. S a nagy nosztalgia regényekké, tanulmányokká alakul vagy apró cikkekké, levelekbe zsúfolt, igénytelen képekké forgácsolódik.Néhány szerény levél ez a könyv: Erdélyről és Erdélyből. Mert néha innen sóvárgott haza az írás, az emlékezés. Máskor a friss élmény izgalmával izent, adott hírt odatúlról. Ezerkilncszázharmincöt-harminckilenc között iródtak és mind az 1919-39 közti Erdélyről beszélnek.Első szerkesztőm, a nagy székely pionír: Benedek Elek áldott emlékezetének ajánlom a lapokat.