Lídia [antikvár]

Részlet: Előszó Kedves Olvasóm, hozzád szólnék néhány szót, rövid kis regényem előzeteseként. Szeretném elmondani Neked, hogy könyvem megírását elég hosszú vajúdás előzte meg, de hiszem, hogy ez így van jól, mert úgy érzem, most értem el azt a belső, lelki békét, amikor letisztulva tudhatom magaménak a mondanivalómat, mely e szomorú történet megírására késztetett. Tudom és ugyanakkor sajnálatos dolognak tartom, hogy sokan vagyunk ilyen vagy ehhez hasonló történetek birtokosai, de hiszek a lelki fejlődés szükségességében és abban, hogy mi, akiknek ezt a megtapasztalást kell tudnunk feldolgozni, valamilyen szinten kötelességünk megosztani ezen érzéseinket másokkal - a tőlünk telhető legjobb tudásunk szerint. Ily módon segítve olyan embertársainknak, akiknek éppen ezen történetek adnak erőt - természetesen, ha van bennük szikrányi vágy ez irányba - a jelen életükbe való „visszatérésre" a végleges távozás helyett. Remélem, nem vagyok túlzottan laikus, ha abban reménykedem, hogy az ilyen történetek azoknak is adhatnak életerőt, életcélt, akik nehezen találják a visszautat - egy, a számukra értelmetlen, tragikus veszteség után. Kedves Olvasóm, tiszta szívemből kívánom, hogy olvasóimnak abba a táborába tartozzál, akivel ezt a könyvet csak egy, az emberi sors sok- -9-