Liljecrona otthona [antikvár]

Részlet a műből: Karácsony másodnapján 1800-ban iszonyú vihar söpört végig Lövsjö tartomány fölött Värmlandban, úgy, hogy csak Isten volt irgalmas az élőkhöz. Az emberek azt hitték, hogy majd mindent kiszaggat a földből és mindent könyörtelenül elsöpör. Senki sem akad, a ki mondhatná, hogy volt még valaha azelőtt, vagy azután ilyen nagy vihar, különösen nem akad az öreg lövsjöbeliek közül, a kik sokat hallottak erről gyerekkorukban, hogy e viharnak még sohasem volt párja. Még ma is elszámlálják azokat a kerítéseket, a melyeket a vihar kidöntött, a szalmatetőket, a melyeket széthordott és a tehénistállókat, a melyeket összedöntött; úgy hogy a szegény állatok több napon át a gerendák alatt eltemetve feküdtek. És meg tudják mutatni azokat a helyeket, hol a tűz kitört, de a vihar miatt nem fojthatták el, úgy, hogy az egész falu leégett. És mindannyian a dombokra és magaslatokra menekültek, hol a fák egymásután hullottak le, úgy hogy e napon mindenüktől megfosztotta őket a vihar.